4. nap

2010.09.07-kedd.

Reggeli

Indulás Kréta legkeletibb részére, Szítia és Vai felé. A tervezett út helyett a hosszabb, de jobb minőségű utat választottuk.

Tehát fel északra, aztán egy jó darabon a tengerparton haladt az út, persze fent a hegyen.Ezek a hegyek közé kell bemenni.

Érezni lehetett mennyivel hűvösebb a levegő a hegyek között. Egyik oldalon a csupasz Oros hegy hatalmas sziklái meredeztek, a másik oldalon pár házból álló hegyi falucskák.
Láttunk olyan falut, ami egy hegygerincre épült. 4-5 ház egymás után, körben a völgy. Szép volt.

Néhol építkezések, elterelésekkel de azért megérkeztünk. Szítia egy része a hegyoldalban épült, de a tengerparti része nagyon szép. Az útleírások szerint, itt nincs semmi látnivaló. Azt a keveset, amit láttunk, az tetszett.


A parkolás, minden nagyobb városban egy horror. Ahol talál az ember egy autónyi helyet oda gyorsan be kell állni, aztán izgulni, hogy ne kapj büntető cédulát.



Onnan tudjuk, hogy le-föl járkáltunk a domboldalon keresve a piacot /ami a fő utazási cél volt/. Hasonló piac, mint Korfun v. Hániában. Zöldségek, gyümölcsök, ruhanemű, gépek, ajándék tárgyak, mindenféle kacatok. Kitaláltuk, hogy jó lenne egy finom lecsót főzni vacsorára, mivel szép paprikát /kivéve erőset/ és paradicsomot lehetett kapni a piacon.
Iszonyatos meleg volt. Találtunk egy árnyékos kávézót. Jólesett a frappe és a hideg ásványvíz.
Aztán futás az autóhoz, mert közelítettek a rendőrök. Búcsúpillantás a városra és indulás a kalózok alapította Vai felé.

Az egyetlen természetes pálmaligetes tengerparti stand. A legenda szerint a kalózok itt szálltak partra és elköpködték a datolya magokat, és ebből nőttek ki a most látható pálmák.

Egy katlanban volt a parkoló, kevés hely és igen húzós árak. Kellemes kicsi strand.

Úgy találtuk, hogy túl nagy a tömeg szeptember ellenére, így megáztattuk a lábunkat, hogy itt is voltunk és indultunk vissza.

Sajnos csak távolról készítettünk képet, erről a kőfejtőről. Közelről nagyon szép látvány volt.

Kedvenc helyünk a Mirabello öböl. Évekkel ezelőtt is mindig megálltunk itt fürödni. Ez a hely tájékozódási pont volt, az északi partról mindig láttuk ezt a kis templomot.

Ha ennél a táblaerdőnél balra fordulunk szépen haza érünk.
Megfőzzük a nagyon finom lecsós vacsoránkat az otthonról hozott erős paprikánkkal megbolondítva.
És jön az elmaradhatatlan esti fürdőzés, erős szélben, de így is csodás napunk volt.